Mózes első könyve
capítulo 33
Ézsau kibékül Jákóbbal
verso 1
Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz férfi van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgálóleány mellé.
→
1Móz 32,7
verso 2
Előreállította a szolgálóleányokat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet.
verso 3
Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért.
verso 4
Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak.
verso 5
Amikor Ézsau föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Jákób így felelt: A gyermekek, akiket Isten adott kegyelméből a te szolgádnak.
→
Zsolt 127,3
verso 6
Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak.
verso 7
Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak.
verso 8
Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát.
→
1Móz 32,14
verso 9
Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied!
verso 10
De Jákób ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kedvesen fogadtál.
verso 11
Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta.
verso 12
Akkor Ézsau ezt mondta: Induljunk el, menjünk, majd én előtted megyek!
verso 13
De Jákób így felelt neki: Tudja az én uram, hogy a gyermekek gyengék, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat, elhullik az egész nyáj.
verso 14
Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe.
verso 15
Ézsau ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az, ha elnyertem uram jóindulatát?
verso 16
Így kelt útra Ézsau még aznap Széír felé.
verso 17
Jákób azonban Szukkót felé indult, és ott épített magának házat, jószágának pedig lombokból árnyékvetőt készített. Ezért hívják azt a helyet Szukkótnak.
verso 18
Így jutott el Jákób, Paddan-Arámból elindulva, épségben Sikem városáig, amely Kánaán földjén van. Tábort ütött a várossal szemben,
→
1Móz 12,6
verso 20
Majd felállított ott egy oltárt, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene!
Libros
