Mózes első könyve
capítulo 24
Ábrahám feleséget hozat Izsáknak
verso 1
Ábrahám élemedett korú, öreg ember lett, és az Úr mindennel megáldotta Ábrahámot.
→
1Móz 12,2
verso 2
Egyszer azt mondta Ábrahám háza legöregebb szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá,
→
1Móz 47,29
verso 3
hadd eskesselek meg az Úrra, az ég és föld Istenére, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom,
→
1Móz 28,1
verso 4
hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Izsáknak!
verso 5
De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél?
verso 6
Ábrahám így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy visszavidd oda a fiamat!
verso 7
Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! – ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozhass feleséget a fiamnak.
verso 8
Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda.
verso 9
Ekkor a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak a csípője alá, és megesküdött neki erre a dologra.
verso 10
Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának tevéi közül az útra, és magához vett urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Arám-Naharajimba, Náhór városába.
verso 12
Akkor ezt mondta: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt!
verso 13
Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni.
verso 14
Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet az én uram iránt!
verso 15
Még végig sem mondta ezt, máris jött Rebeka korsóval a vállán. Ő Betúélnak, Milká fiának volt a leánya, Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége.
→
1Móz 22,23
verso 16
Nagyon szép leány volt, hajadon, akinek még nem volt dolga férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött.
verso 17
Ekkor a szolga odaszaladt hozzá, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból!
verso 18
A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki.
verso 19
Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.
verso 20
Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odaszaladt meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének.
verso 21
Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját az Úr, vagy sem.
verso 22
Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt, és a leány kezére való két karperecet, tíz aranysekel súlyút,
verso 23
és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra hely éjszakára apád házánál?
verso 24
Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült.
verso 25
Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára.
verso 26
Akkor az ember meghajolt, leborult az Úr előtt,
verso 27
és ezt mondta: Áldott az Úr, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűségét és szeretetét uramtól. Az Úr vezérelt engem ezen az úton uram testvérének házához.
Ábrahám szolgája Betúél házában
verso 28
A leány pedig elszaladt, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt.
verso 29
Rebekának pedig volt egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz.
verso 30
Látta ugyanis a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és hallotta húgának, Rebekának a szavait, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember. Odament tehát ahhoz az emberhez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál,
verso 31
és így szólt: Jöjj be, áldott embere az Úrnak, mit állsz idekint? Én már előkészítettem a házat és a tevék helyét is.
verso 32
Az ember bement a házba, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is.
verso 33
Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt: Beszélj!
verso 34
Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok.
verso 35
Az Úr igen megáldotta az én uramat, aki meggazdagodott: adott neki juhokat, marhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket és szamarakat.
verso 36
Uram felesége, Sára öregkorában szült fiút uramnak, és ő mindenét a fiúnak adta.
→
1Móz 21,2
verso 37
Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom,
verso 38
hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak!
verso 39
S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem? –
verso 40
akkor így felelt nekem: Az Úr, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából.
verso 41
Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól.
verso 42
Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat, amelyen járok!
verso 43
Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból,
verso 44
és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek! – az legyen az a leány, akit az Úr az én uram fiának rendelt.
verso 45
Még végig sem mondtam ezt magamban, máris jött Rebeka korsóval a vállán, lement a forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom!
verso 46
Ő gyorsan levette a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam, és ő a tevéket is megitatta.
verso 47
Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok, akit Milká szült Náhórnak. Ekkor a függőt az orrába tettem, a karpereceket pedig a kezére.
verso 48
Azután meghajoltam, leborultam az Úr előtt, és áldottam az Urat, Ábrahámnak, az én uramnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy az én uram testvérének leányát vihessem el feleségül a fiának.
verso 49
Most azért, ha meg akarjátok mutatni, hogy szeretitek uramat, és hűek vagytok hozzá, mondjátok meg nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert akkor máshol kell tovább keresgélnem!
Rebeka feleségül megy Izsákhoz
verso 50
Lábán és Betúél így válaszolt: Az Úrtól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót.
verso 51
Itt van Rebeka, fogd és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte az Úr.
verso 52
Amikor Ábrahám szolgája hallotta ezeket a szavakat, földre borult az Úr előtt.
verso 53
Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is.
verso 54
Majd ettek és ittak az emberekkel együtt, akik vele voltak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reggel, így szólt: Bocsássatok el uramhoz!
verso 55
A leány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet!
verso 56
De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza, hiszen az Úr szerencséssé tette utamat! Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz!
verso 57
Azok ezt mondták: Hívjuk ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát!
verso 58
Odahívták Rebekát, és azt kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegyek!
verso 59
Elbocsátották tehát húgukat, Rebekát és a dajkáját meg Ábrahám szolgáját embereivel együtt.
verso 60
Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer! Vegye birtokba utódod ellenségei városát!
→
1Móz 22,17
verso 61
Azután fölkelt Rebeka és szolgálóleányai, felültek a tevékre, és követték azt az embert. A szolga pedig fogta Rebekát, és elment.
verso 63
Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek.
verso 64
Rebeka is föltekintett, és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről,
verso 65
és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rebeka fátylat vett elő, és eltakarta magát.
verso 66
A szolga pedig elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett.
verso 67
Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után.
Libros
