Mózes első könyve
41. fejezet
József megfejti a fáraó álmait
1. vers
Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó azt álmodta, hogy ott áll a Nílus mellett.
2. vers
Ekkor a Nílusból hét szép és kövér tehén jött elő, majd a sás között legelészni kezdett.
3. vers
De hét másik tehén is előjött utánuk a Nílusból, amelyek rútak és soványak voltak, a Nílus partján odaálltak a többi tehén mellé,
4. vers
és a rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet. Ekkor fölébredt a fáraó.
5. vers
Ismét elaludt, és másodszor azt álmodta, hogy hét kövér és szép kalász nőtt egy száron,
6. vers
de hét sovány és a keleti széltől kiaszott kalász is kisarjad utánuk.
7. vers
A sovány kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Ekkor fölébredt a fáraó, és rájött, hogy ez csak álom volt.
8. vers
Reggel azonban nyugtalankodni kezdett, ezért összehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és a fáraó elbeszélte nekik az álmát. De senki sem tudta megfejteni a fáraónak.
→
Dán 2,2;
Dán 4,2
9. vers
Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: Be kell ma vallanom, hogy vétkes vagyok.
→
1Móz 40,23
10. vers
Amikor a fáraó megharagudott szolgáira, és őrizetbe vétetett engem és a fősütőmestert a testőrparancsnok házában,
→
1Móz 40,2
11. vers
álmodtunk valamit ugyanazon az éjszakán, én is meg ő is. Mindegyik álomnak, amit álmodtunk, megvolt a maga jelentése.
12. vers
Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrparancsnok szolgája. Elbeszéltük neki álmainkat, és ő megfejtette. Mindegyikünk álmát jól fejtette meg,
13. vers
mert úgy lett, ahogyan megfejtette nekünk: engem visszahelyeztek hivatalomba, amazt pedig fölakasztották.
14. vers
Akkor a fáraó hívatta Józsefet, és sietve kihozták a tömlöcből. Ő megborotválkozott, ruhát váltott, és bement a fáraóhoz.
→
Zsolt 105,20
15. vers
A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmodtam valamit, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam, hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni.
16. vers
József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak.
→
1Móz 40,8
17. vers
A fáraó így szólt Józsefhez: Álmomban a Nílus partján álltam.
18. vers
A Nílusból hét kövér és szép tehén jött elő, és legelészni kezdett a sás között.
19. vers
De hét másik tehén is előjött utánuk, amelyek nagyon hitványak, rútak és soványak voltak. Egész Egyiptom földjén nem láttam olyan rútakat, mint ezek.
20. vers
A sovány és rút tehenek azután megették az előbbi hét kövér tehenet.
21. vers
Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukba kerültek, mert a külsejük ugyanolyan rút maradt, mint azelőtt. Akkor fölébredtem.
22. vers
Azután azt láttam álmomban, hogy hét telt és szép kalász nőtt egy száron,
23. vers
de hét száraz, sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is kisarjadt utánuk,
24. vers
és a sovány kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam ezt a jövendőmondóknak, de senki sem tudta megfejteni.
25. vers
Ekkor József így szólt a fáraóhoz: A fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Isten a fáraónak, hogy mit fog cselekedni.
26. vers
A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz.
27. vers
A hét sovány és rút tehén, amely utánuk jött elő, szintén hét esztendő. A hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz.
28. vers
Erről mondtam a fáraónak, hogy Isten megmutatta a fáraónak, mit fog cselekedni.
29. vers
Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén.
30. vers
De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhínség fogja emészteni az országot.
31. vers
Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az.
32. vers
Azért ismétlődött meg kétszer is a fáraó álma, mert Isten elhatározta ezt, és hamarosan véghez is viszi az Isten.
33. vers
Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és állítsa azt Egyiptom élére.
34. vers
Ezt tegye a fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket, és szedessen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében!
35. vers
Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben, halmozzák föl a gabonát, és a fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a városokban!
36. vers
Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében, amely majd eljön Egyiptomra, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség idején.
József Egyiptom felügyelője lesz
37. vers
Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden udvari emberének.
38. vers
A fáraó ezt mondta szolgáinak: Találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben isteni lélek van?
→
Dán 5,11
39. vers
Józsefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Isten mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád fogható értelmes, bölcs ember.
→
Zsolt 105,21;
ApCsel 7,10
40. vers
Te felügyelsz majd a házamra, és egész népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad.
41. vers
Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Nézd, én téged egész Egyiptom felügyelőjévé teszlek!
42. vers
Azzal levette a fáraó a pecsétgyűrűt az ujjáról, és József ujjára húzta, gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába.
→
Eszt 3,10;
Eszt 8,2;
Dán 5,29
43. vers
Majd körülhordoztatta második kocsiján, és így kiáltottak előtte: Térdre! Így tette őt egész Egyiptom felügyelőjévé.
44. vers
És ezt mondta a fáraó Józsefnek: Én vagyok a fáraó, de nélküled még a kezét vagy lábát sem mozdíthatja senki egész Egyiptomban.
45. vers
Ezután elnevezte a fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak, és hozzáadta feleségül Ászenatot, Pótiferának, Ón papjának a leányát. Így lett József egész Egyiptom felügyelője.
46. vers
József harmincesztendős volt, amikor ott állt Egyiptom királya, a fáraó előtt. Azután kiment József a fáraó elől, és bejárta egész Egyiptomot.
47. vers
A bőség hét esztendeje alatt gazdagon termett a föld.
48. vers
József összegyűjtött a hét esztendő alatt minden élelmet, ami csak volt Egyiptomban. A városokban helyezte el az élelmet: minden városban a körülötte levő mező élelmét helyezte el.
49. vers
József így annyi gabonát halmozott föl, mint a tengerpart homokja: olyan sokat, hogy végül már nem is vették számba, mert megszámlálhatatlan volt.
50. vers
Józsefnek két fia született, mielőtt eljött az éhínség esztendeje. Ászenat, Pótiferának, Ón papjának a leánya szülte őket.
→
1Móz 48,5
51. vers
Elsőszülöttjét Manassénak nevezte el József, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát.
52. vers
A másodikat pedig Efraimnak nevezte el, mert ezt mondta: Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén.
53. vers
Azután eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptomban,
54. vers
és megkezdődött az éhínség hét esztendeje, ahogyan megmondta József. Éhínség támadt minden országban, de Egyiptomban mindenütt volt kenyér.
→
Zsolt 105,16;
ApCsel 7,11
55. vers
Azután Egyiptomban is éhezni kezdtek mindenütt, és a nép kenyérért kiáltott a fáraóhoz. Ekkor a fáraó ezt mondta az egyiptomiaknak: Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond nektek!
56. vers
Amikor az éhínség kiterjedt az egész országra, József megnyitotta az összes magtárat, és gabonát árult az egyiptomiaknak, mert súlyos volt az éhínség Egyiptomban.
57. vers
És az egész földről Egyiptomba mentek Józsefhez gabonát vásárolni, mert súlyos volt az éhínség az egész földön.
Könyvek
