Mózes első könyve

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 2 → ⇥

1. vers

Így készült el az ég és a föld és azok minden serege.

→ Ézs 40,26

2. vers

A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.

→ 2Móz 20,11; Zsid 4,4

3. vers

Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.

→ 2Móz 31,16; Zsid 4,10

4. vers

Ez az ég és a föld teremtésének története.
Amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta,

5. vers

még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet megművelje.

6. vers

Akkor forrás fakadt a földből, és mindenütt megöntözte a termőföld felszínét.

7. vers

Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.

→ 1Móz 3,19; Jób 10,8; Jób 33,4; Zsolt 104,29; Préd 3,20; Ézs 2,22; 1Kor 15,45

8. vers

Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.

9. vers

Sarjasztott az Úristen a földből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.

→ 1Móz 3,22; Jel 2,7; Jel 22,2

10. vers

Édenből pedig fakadt egy folyó, hogy a kertet öntözze; onnan aztán szétágazott, és négy ágra szakadt.

11. vers

Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van.

12. vers

Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő.

13. vers

A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Etiópia egész földjét.

14. vers

A harmadik folyónak Tigris a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.

→ Dán 10,4

15. vers

Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.

→ Ez 28,13

16. vers

Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,

17. vers

de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.

→ 1Móz 3,3; Róm 6,23

18. vers

Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.

→ Préd 4,10

19. vers

Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi.

→ Préd 3,20

20. vers

Így adott az ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.

21. vers

Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére.

22. vers

Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez.

→ 1Kor 11,8; 1Tim 2,13

23. vers

Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.

24. vers

Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.

→ Mt 19,5; Mk 10,7; 1Kor 6,16; Ef 5,31

25. vers

Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat.

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50