Sámuel második könyve

1. fejezet


Fejezetek:


Dávid hírt kap Saul haláláról


1. vers

Saul halála után Dávid, legyőzve az amálékiakat, visszatért, és két napig Ciklágban tartózkodott.

1Sám 30,1


2. vers

A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából megszaggatott ruhában, porral beszórt fejjel. Amint Dávidhoz ért, a földre vetette magát, és leborult előtte.

1Sám 4,12


3. vers

Dávid megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Izráel táborából menekültem el.


4. vers

Dávid ezt kérdezte tőle: Mi történt? Mondd el nekem! Ő pedig ezt mondta: Megfutamodott a hadinép a csatában, sokan elestek és meghaltak a nép közül; meghalt Saul és a fia, Jónátán is.

1Sám 31,1


5. vers

Ekkor Dávid így szólt a hírhozó legényhez: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán?


6. vers

A hírhozó legény ezt felelte: Éppen a Gilbóa-hegyen voltam, és láttam, hogy Saul a lándzsájára támaszkodik, a hadi szekerek és a lovasok pedig feléje nyomulnak.


7. vers

Ekkor hátrafordult Saul, meglátott, odahívott magához, én pedig ezt mondtam: Itt vagyok!


8. vers

Ki vagy? – kérdezte, és én így feleltem: Egy amáléki.


9. vers

Akkor ezt mondta nekem: Állj ide mellém, és ölj meg, mert szédülés fogott el, bár még magamnál vagyok.


10. vers

Odaálltam hát mellé, és megöltem, mert tudtam, hogy úgysem fogja túlélni a bukását. Azután levettem a fejdíszét meg a karkötőjét, és elhoztam az én uramnak.


11. vers

Akkor Dávid megragadta a ruháját és megszaggatta; ugyanígy a vele levő emberek is.

1Móz 37,29


12. vers

Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul és a fia, Jónátán miatt meg az Úr népe miatt; Izráel háza miatt, mert fegyver által hullottak el.

1Sám 31,13


13. vers

Majd megkérdezte Dávid a hírhozó legénytől: Hová való vagy? Ő így felelt: Egy amáléki jövevénynek vagyok a fia.


14. vers

Erre ezt kérdezte tőle Dávid: Hogy mertél kezet emelni az Úr felkentjére, és megölni őt?!

1Sám 24,7; 1Sám 26,9


15. vers

Azután odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, és végezz vele! Az pedig ledöfte, úgyhogy meghalt.

2Sám 4,10


16. vers

Majd ezt mondta neki Dávid: Magadnak köszönheted, hogy így jártál, hiszen a saját szád vallott ellened, amikor ezt mondtad: Én öltem meg az Úr felkentjét.


Dávid siratóéneke


17. vers

Dávid ezzel a siratóénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt,


18. vers

és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait is erre az íj-dalra, amely meg van írva a Jásár könyvében:

Józs 10,13


19. vers

Izráel ékessége elesett halmaidon! Jaj, hogy elhullottak a hősök!


20. vers

Ne mondjátok el Gátban, ne hirdessétek Askelón utcáin; ne örüljenek a filiszteusok lányai, ne vigadjanak a körülmetéletlenek lányai!

Józs 13,3; Mik 1,10


21. vers

Gilbóa hegyei, halottak mezeje! Ne hulljon rátok harmat, ne érjen titeket eső! Mert ott érte szégyen a hősök pajzsát, Saul pajzsát nem kenik többé olajjal.

1Sám 10,1


22. vers

Sebesültek vérétől, hősök kövérjétől Jónátán íja nem rettent vissza, Saul kardja nem tért vissza dolgavégezetlen.

1Sám 14,13


23. vers

Saul és Jónátán, kik egymást szerették, éltükben kedvelték, a halálban sem váltak el. Gyorsabbak voltak a sasoknál, erősebbek az oroszlánoknál.


24. vers

Izráel lányai! Sirassátok Sault, ki gyönyörű bíborba öltöztetett, ruhátokat arannyal ékesítette.


25. vers

Jaj, elestek hőseink a harcban! Jónátánt halmaidon sebezték halálra!


26. vers

Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán, oly kedves voltál nekem! Csodásabb volt a szereteted a nők szerelménél.

1Sám 18,1; 1Sám 20,41


27. vers

Jaj, elestek hőseink, elpusztultak a fegyverek!

Fejezetek:


Könyvek