A jelenések könyve

1. fejezet


Fejezetek:


János bizonyságtétele, áldás az olvasóknak


1. vers

Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak.


2. vers

Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott.


3. vers

Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.


A hét kis-ázsiai gyülekezet üdvözlése


4. vers

János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónja előtt vannak,

2Móz 3,14; Jel 4,5


5. vers

és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől,

Zsolt 89,28; Róm 8,29; 1Kor 15,20; Zsid 9,12


6. vers

aki országa népévé tett minket, papokká Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

2Móz 19,6; 1Pt 2,9; Jel 5,10


7. vers

Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

1Thessz 4,17; Zak 12,10; Jn 19,34; Dán 7,13; Mt 24,30; Mk 13,26; Lk 21,27


8. vers

Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.

2Móz 3,14; Jel 22,13


Első látomás Patmosz szigetén


9. vers

Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.


10. vers

Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögül hatalmas hangot hallottam, mint egy trombitáét,


11. vers

amely ezt mondta: Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába.


12. vers

Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam,


13. vers

és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve;

Dán 7,13; Dán 10,5


14. vers

feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja;

Dán 7,9; Dán 10,16; Ez 1,24; Ez 43,2


15. vers

lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása;


16. vers

jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog.


Megbízatás a könyv megírására


17. vers

Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó

Ézs 44,6; Ézs 48,12; Jel 2,8; Jel 22,13


18. vers

és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.


19. vers

Írd meg tehát mindazt, amit láttál, ami van, és ami ezek után történik majd,


20. vers

a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.

Fejezetek:


Könyvek