A zsidókhoz írt levél
9. fejezet
Krisztus főpapi áldozata nagyobb az ószövetségi áldozatnál
1. vers
Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye.
2. vers
Mert sátrat építettek, melynek első részében volt a gyertyatartó, az asztal és a szent kenyerek: azt nevezték szentélynek.
→
2Móz 26,1;
2Móz 25,23
3. vers
A második kárpiton túl pedig volt egy sátor, amelyet szentek szentjének neveztek:
→
2Móz 26,31
5. vers
fölötte pedig a dicsőség kerúbjai, amelyek beárnyékolták az engesztelés helyét. De ezekről most nem kell részletesen szólni.
→
2Móz 25,18
6. vers
Miután ezeket így rendezték el: a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok,
→
4Móz 18,2
7. vers
a másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül a főpap mehet be azzal a vérrel, amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért.
→
3Móz 16,2
8. vers
A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út.
9. vers
Példázat ez nekünk a mostani időre, mert ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni azt, aki az áldozatot bemutatja.
→
Kol 2,16
10. vers
Ezek a külső rendelkezések, amelyek ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkoznak, csak az új rendelkezés idejéig kötelezők.
11. vers
Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való.
→
ApCsel 7,48
12. vers
Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.
14. vers
akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.
→
Róm 6,13;
Gal 1,4;
Tit 2,14;
1Jn 1,7
15. vers
Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.
→
Róm 3,25;
1Tim 2,5;
1Pt 3,18
16. vers
Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie;
→
Gal 3,15
17. vers
mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen.
18. vers
Ezért van az, hogy az első szövetséget sem léptették életbe vér nélkül.
19. vers
Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és a bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet
→
2Móz 24,6
20. vers
e szavakkal: Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten rendelt számotokra.
21. vers
Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátrat és az istentisztelet minden eszközét is.
→
3Móz 8,15
22. vers
A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.
→
3Móz 17,11
23. vers
Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal.
24. vers
Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk.
25. vers
Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével,
26. vers
mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
27. vers
És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik,
Könyvek
