Jóel próféta könyve

1. fejezet


Fejezetek:

1 2 3 4


1. vers

Ez az Úr igéje, amely Jóelhez, Petúél fiához szólt.


A sáskajárás az Úr napjának az előhírnöke


2. vers

Halljátok meg ezt, ti, vének, figyeljen az ország minden lakója! Történt-e ilyesmi a ti időtökben vagy őseitek idejében?


3. vers

Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek!


4. vers

Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár.

Ám 4,9; Náh 3,15; Mal 3,11


5. vers

Ébredjetek föl, ti, részegek, és sírjatok! Jajgassatok mindnyájan, ti, iszákosok, mert szátok elől elvették az édes bort!


6. vers

Egy nép támadt országomra, hatalmas és száma sincsen. Fogai oroszlánfogak, úgy harap, mint a nőstény oroszlán.

Jel 9,8


7. vers

Elpusztította szőlőmet, letördelte fügefáimat. Lehántotta, és szétszórta: ágai fehérlenek.


8. vers

Keseregj, mint a szűz, ki vőlegényét gyászolja!


9. vers

Megszűnt az étel- és italáldozat az Úr házában, gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái.


10. vers

Elpusztult a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, elapadt a must, odalett az olaj.


11. vers

Szomorkodnak a parasztok, jajgatnak a szőlőművesek, mert nincs búza, se árpa, odalett a mezőn az aratnivaló!


12. vers

A szőlőtő elszáradt, a fügefa elhervadt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező minden fája kiszáradt; a mosoly is lehervadt az emberek arcáról.


Felhívás a bűnbánatra


13. vers

Öltsetek gyászruhát, és sírjatok, ti, papok! Jajgassatok, kik az oltárnál szolgáltok! Gyászruhában töltsétek az éjszakát, Istenem szolgái, mert megszűnt Istenetek házában az étel- és italáldozat.


14. vers

Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Isteneteknek, az Úrnak a házába, és kiáltsatok az Úrhoz!

Jón 3,5


15. vers

Jaj, micsoda nap! Közel van már az Úr napja, pusztulás jön a Mindenhatótól!

Ézs 13,6; Abd 1,15; Zof 1,14


16. vers

Szemünk láttára veszett ki az élelem, az öröm és a vidámság Istenünk házából!


17. vers

Elszáradt a vetőmag a földben, üresen állnak a magtárak, beomlottak a vermek, mert nincsen gabona.


18. vers

Hogy nyögnek az állatok! Kóborolnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, a juhnyájak is sínylődnek.


19. vers

Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz égette ki a puszta legelőit, és láng perzselte fel a mező minden fáját.


20. vers

A vadállatok is hozzád sóhajtoznak, mert kiszáradtak a folyóvizek, és tűz égette ki a puszta legelőit.

Zsolt 104,11

Fejezetek:


Könyvek