A jelenések könyve
21. fejezet
Új ég és új föld
2. vers
És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.
→
Jel 3,12;
Ézs 52,1;
Ézs 61,10
3. vers
Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük,
→
Ez 37,27;
3Móz 26,11
4. vers
és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
→
Ézs 25,8;
Ézs 35,10;
Ézs 65,19
5. vers
A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!
6. vers
És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.
→
Ézs 55,1
8. vers
De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál.
Az új Jeruzsálem
9. vers
És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10. vers
Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá,
→
Ez 40,2
11. vers
telve Isten dicsőségével; ragyogása hasonló volt a legértékesebb drágakőhöz, a kristályfényű jáspishoz,
12. vers
fala nagy volt és magas, tizenkét kapuja volt, előttük tizenkét angyal, és a kapukra nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
→
Ez 48,30
13. vers
kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, és nyugat felől három kapu.
14. vers
A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
15. vers
Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát:
→
Ez 40,3
16. vers
a város négyszögletű volt, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő.
17. vers
Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, emberi mértékkel, amely az angyalé is.
18. vers
Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló.
→
Ézs 54,11
19. vers
A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,
20. vers
az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
21. vers
A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.
22. vers
Nem láttam templomot a városban, mert a mindenható Úr Isten és a Bárány annak a temploma.
23. vers
És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány:
→
Ézs 60,19
24. vers
a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket.
→
Ézs 60,3
26. vers
A népek oda viszik be kincseiket és gazdagságukat,
27. vers
tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
→
Ézs 52,1;
Ez 44,9
Könyvek
