A jelenések könyve
19. fejezet
Öröm a mennyben Babilon bukásán
1. vers
Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké,
2. vers
mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet, mert számon kérte kezéből szolgái vérét.
→
5Móz 32,43;
2Kir 9,7
3. vers
Még egyszer mondták: Halleluja, felszáll a füstje is örökkön-örökké!
→
Ézs 34,10
4. vers
Ekkor leborult a huszonnégy vén és a négy élőlény, imádták Istent, aki a trónon ül, és így szóltak: Ámen! Halleluja!
5. vers
És megszólalt egy hang a trón felől: Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok.
→
Zsolt 115,13
A Bárány menyegzője
6. vers
És hallottam valami nagy sokaság hangját, amely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!
→
Ez 1,24;
Zsolt 93,1;
Zsolt 97,1;
Zsolt 99,1
7. vers
Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya,
8. vers
és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba: ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti.
9. vers
Így szólt hozzám: Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára! Ezt is mondta nekem: Ezek Isten igaz igéi.
→
Mt 22,2
10. vers
És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan Jézus bizonyságtétele. Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke.
Krisztus megjelenése
12. vers
szeme tűz lángja, és fején sok korona, és ráírva egy név, amelyet senki sem ismer rajta kívül;
→
Dán 10,6
13. vers
és véráztatta ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje.
→
Ézs 63,1
14. vers
A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve.
15. vers
Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és ő tapossa majd a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját.
→
Zsolt 2,9;
Ézs 63,3;
Jóel 4,13;
Jel 14,20
16. vers
Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura.
A két vadállat és a hamis próféta vége
17. vers
És láttam, hogy egy angyal áll a napban, aki hatalmas hangon kiáltott minden madárhoz, amely fenn a magasban repül: Jöjjetek, gyülekezzetek össze az Isten nagy lakomájára,
→
Ez 39,17
18. vers
hogy királyok, vezérek és hatalmasok húsát egyétek, lovak húsát és a rajta ülőkét, minden szabad ember és rabszolga húsát, kicsinyekét és nagyokét.
19. vers
És láttam, hogy a fenevad, a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen,
20. vers
de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő színe előtt, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták annak képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába.
→
Jel 13,1
21. vers
A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból.
Könyvek
