Pál első levele a thesszalonikaiakhoz
4. fejezet
Intés megszentelődésre
1. vers
Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek – s amint éltek is –, ebben jussatok még előbbre.
2. vers
Hiszen tudjátok, milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében.
3. vers
Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól,
4. vers
hogy tanuljon meg mindenki szentségben és tisztaságban élni feleségével,
→
1Pt 3,7
5. vers
nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent;
6. vers
és senki ne károsítsa meg és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla.
→
5Móz 32,35;
Zsolt 94,1
7. vers
Mert nem tisztátalanságra hívott el minket Isten, hanem megszentelődésre.
8. vers
Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is rátok árasztja.
Intés a csendes munkára
9. vers
A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre,
10. vers
és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Makedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben,
11. vers
és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek.
12. vers
A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire.
A feltámadás rendje Krisztus eljövetelekor
13. vers
Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
14. vers
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.
15. vers
Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat.
→
Jn 14,2;
1Kor 15,51
16. vers
Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak,
17. vers
azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.
18. vers
Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!
Könyvek
