Mózes első könyve
4. fejezet
Kain és Ábel
1. vers
Azután Ádám a feleségével, Évával hált, aki teherbe esett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az Úrtól!
2. vers
Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földművelő.
4. vers
Ábel is vitt elsőszülött bárányaiból, azok kövérjéből. Az Úr rátekintett Ábelre és áldozatára,
5. vers
de Kainra és áldozatára nem tekintett. Kain emiatt nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét.
6. vers
Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed?
7. vers
Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!
→
Róm 6,12
Isten megátkozza Kaint
9. vers
Akkor az Úr megkérdezte Kaintól: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Hát őrzője vagyok én a testvéremnek?
10. vers
De az Úr így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére hozzám kiált a földből!
→
Zsid 12,24
11. vers
Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred vérét, amelyet kiontottál!
12. vers
Ha a földet műveled, többé ne adja neked termőerejét! Bujdosó és kóborló légy a földön!
13. vers
Ekkor Kain azt mondta az Úrnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám.
14. vers
Íme, elűztél ma erről a termékeny vidékről, és el kell rejtőznöm színed elől. Bujdosó és kóborló lettem a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál.
15. vers
De az Úr azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az Úr Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál.
Kain utódai
16. vers
Ezután elment Kain az Úr színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre.
17. vers
És Kain a feleségével hált, aki teherbe esett, és megszülte Énókot. Majd várost épített Kain, és a fiáról Énóknak nevezte el.
→
1Móz 5,15
18. vers
Énóknak született Írád, Írád nemzette Mehújáélt, Mehújáél nemzette Metúsáélt, és Metúsáél nemzette Lámeket.
19. vers
Lámek két asszonyt vett feleségül: az egyiknek Ádá volt a neve, a másiknak Cillá.
20. vers
Ádá szülte Jábált. Ő lett a sátorlakók és pásztorok ősatyja.
21. vers
Testvérének Júbál volt a neve. Ő lett minden citerás és fuvolás ősatyja.
22. vers
Cillá is szült: Túbalkaint, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsmesterét, továbbá Túbalkain húgát, Naamát.
23. vers
Egyszer ezt mondta Lámek a feleségeinek: Ádá és Cillá, hallgassatok szavamra! Lámek asszonyai, figyeljetek mondásomra! Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt.
Sét és Enós születése
25. vers
Ádám újból a feleségével hált. Az fiút szült, és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Isten másik utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain.
→
1Móz 5,3
Könyvek
