Mózes első könyve

12. fejezet


Fejezetek:


Ábrahám (Abrám) elhívatása


1. vers

Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!

Józs 24,3; ApCsel 7,3; Zsid 11,8


2. vers

Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.

1Móz 17,6


3. vers

Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.

1Móz 18,18; 1Móz 22,18; 1Móz 26,4; 1Móz 27,29; 1Móz 28,14; 4Móz 24,9; ApCsel 3,25; Gal 3,8


4. vers

Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból.


5. vers

Fogta Abrám Szárajt, a feleségét és Lótot, a testvére fiát meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akire Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére.


6. vers

Majd átvonult Abrám az országon egészen a sikemi szenthelyig, Móre tölgyfájáig. Akkor még kánaániak éltek ezen a földön.

1Móz 33,18; 1Móz 35,4; Józs 24,25


7. vers

Az Úr megjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet. Ő pedig oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.

1Móz 17,8; 1Móz 26,3; 1Móz 28,13; 1Móz 35,12; 2Móz 6,4; 5Móz 6,10; 5Móz 30,20; Bír 2,1; ApCsel 7,5; Gal 3,16; 1Móz 13,15; 1Móz 15,18


8. vers

Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felverte sátrát: Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét.

1Móz 4,26


9. vers

Azután útnak indult Abrám, és továbbvonult a Délvidék felé.


Ábrahám Egyiptomban


10. vers

Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Abrám Egyiptomba, hogy jövevényként ott tartózkodjék, mert súlyos volt az éhínség azon a földön.

1Móz 26,7; 1Móz 20


11. vers

Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Nézd, tudom, hogy szép asszony vagy.


12. vers

Ha meglátnak az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak.


13. vers

Mondd hát azt, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen általad, és ne öljenek meg miattad!


14. vers

Így is történt. Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak látták, hogy nagyon szép az asszony.


15. vers

A fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték a fáraónak, és elvitték az asszonyt a fáraó házába.


16. vers

Abrámnak pedig jó sora lett a felesége által: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálóleányai, szamárkancái és tevéi.


17. vers

De nagy csapásokkal sújtotta az Úr a fáraót és házát Abrám felesége, Száraj miatt.


18. vers

Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged?


19. vers

Miért mondtad, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj!

1Móz 20,12


20. vers

Embereket is rendelt mellé a fáraó, és azok kivezették őt, feleségét és mindenét, amije csak volt.

Fejezetek:


Könyvek