Mózes első könyve

13. fejezet

Fejezetek:

… 11 12 13 14 15 … ⇤ ← 13 → ⇥

Lót elválik Ábrahámtól

1. vers

Abrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lót is vele jött a Délvidékre.

2. vers

Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya.

3. vers

A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között,

→ 1Móz 12,8

4. vers

annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott segítségül hívta Abrám az Úr nevét.

5. vers

De Lótnak is, aki Abrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai,

6. vers

és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt.

→ 1Móz 36,7

7. vers

Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön.

8. vers

Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk!

9. vers

Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.

10. vers

Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje.

→ 1Móz 2,8

11. vers

Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól.

12. vers

Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott.

13. vers

A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az Úr előtt.

→ 1Móz 19,1

Isten Ábrahámnak ígéri Kánaánt

14. vers

Az Úr ezt mondta Abrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra.

15. vers

Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre.

→ 1Móz 12,7; ApCsel 7,5

16. vers

Olyanná teszem utódaidat, mint a föld porát: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni majd a te utódaidat is.

→ 1Móz 28,14; 4Móz 23,10; 2Krón 1,9

17. vers

Indulj hát, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert majd neked adom!

18. vers

Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van, majd oltárt épített ott az Úrnak.

→ 1Móz 35,27