Pál első levele a korinthusiakhoz
11. fejezet
Az asszonyok fejének befedése
2. vers
Dicsérlek titeket, hogy mindig emlékeztek rám, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek.
3. vers
De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten.
→
Ef 5,23
4. vers
Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére.
5. vers
És minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna.
6. vers
Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét!
7. vers
Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége.
→
1Móz 1,26
8. vers
Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.
→
1Móz 2,18
9. vers
Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.
10. vers
Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy a férjétől való függés jelét viselje a fején az angyalok miatt.
11. vers
De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.
12. vers
Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van.
13. vers
Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez?
14. vers
Nem arra tanít-e titeket maga a természet is, hogy szégyen az a férfinak, ha hosszú hajat visel?
15. vers
Ha viszont az asszony visel hosszú hajat, ékessége az, mert neki fátyolként adatott a haj.
16. vers
Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen más szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.
A gyülekezet összejövetele, az úrvacsora megbecsülése
17. vers
Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze.
18. vers
Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem.
19. vers
Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek.
20. vers
Amikor tehát összegyülekeztek, nem az Úr vacsoráját eszitek,
21. vers
mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik.
22. vers
Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek a nincsteleneket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek.
23. vers
Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret,
→
Lk 22,19;
Mt 26,26;
Mk 14,22
24. vers
és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
25. vers
Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”
→
2Móz 24,8;
Jer 31,31
26. vers
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.
27. vers
Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28. vers
Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.
29. vers
Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.
30. vers
Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg annyian.
31. vers
Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.
33. vers
Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást.
34. vers
És ha valaki éhes, otthon egyék, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többiről majd akkor rendelkezem, ha hozzátok érkezem.
Könyvek
