Pál első levele a korinthusiakhoz
3. fejezet
A viszálykodás a lelki kiskorúság jele
1. vers
Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint Krisztusban kiskorúakhoz.
→
Zsid 5,12
2. vers
Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el,
→
1Pt 2,2
3. vers
mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?
→
Gal 5,19;
Jak 3,16
4. vers
Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig azt: „Én Apollósé”, nem emberi módon beszéltek-e?
5. vers
Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívőkké lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr.
Isten munkatársai egy alapra építenek
7. vers
Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.
8. vers
Aki ültet és aki öntöz: egyek, és mindegyik a maga jutalmát kapja majd fáradozásához méltóan.
9. vers
Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
10. vers
Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá.
11. vers
Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus.
→
Ézs 28,16
12. vers
Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát,
13. vers
az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja próbára tenni.
→
1Pt 1,7
14. vers
Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni;
15. vers
de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.
17. vers
Ha valaki Isten templomát beszennyezi, azt elpusztítja Isten, mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.
18. vers
Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen.
19. vers
E világ bölcsessége ugyanis bolondság Isten előtt. Mert meg van írva: „Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket”,
→
Jób 5,13
21. vers
Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek;
22. vers
akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek.
23. vers
Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.
Könyvek
