Pál levele a rómaiakhoz
4. fejezet
Ábrahám hit által igazult meg
1. vers
Mit mondjunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből?
2. vers
Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult volna meg, akkor volna mivel dicsekednie, de nem Isten előtt.
3. vers
De mit mond az Írás? „Hitt Ábrahám Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.”
→
1Móz 15,6
4. vers
Aki fáradozik, annak a bért nem jutalomként számítják, hanem azért, mert tartoznak azzal.
5. vers
Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak Isten a hitét számítja igazságul.
6. vers
Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot:
7. vers
„Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik.
→
Zsolt 32,1
8. vers
Boldog az az ember, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.”
Ábrahám minden hívő atyja
9. vers
Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetélteknek szól-e, vagy a körülmetéletleneknek is? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak Isten a hitet számította be igazságul.
→
1Móz 15,6;
Gal 3,6
10. vers
De milyen állapotában fogadta el őt igaznak: körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül.
11. vers
Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, és az igazság azoknak is beszámíttassék;
→
1Móz 17,11
12. vers
és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének.
Ábrahám az ígéretben bízó hit példája
13. vers
Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot.
→
1Móz 17,4;
Gal 3,29;
1Móz 22,17
14. vers
Hiszen ha a törvény alatt élők az örökösök, akkor üressé lett a hit, és hiábavaló az ígéret,
→
Gal 3,18
15. vers
mivel a törvény csak Isten haragjához vezet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés sem.
16. vers
Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a törvényből valóknak, hanem az Ábrahám hitét követőknek is.
→
Gal 3,7
17. vers
Ő, ahogyan meg van írva: „sok nép atyjává tettelek téged”, mindnyájunk atyja Isten színe előtt, akiben hitt, aki megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket.
→
1Móz 17,5;
5Móz 32,39;
Ézs 48,13;
2Kor 1,9
18. vers
Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: „Ilyen sok lesz a te utódod!”
→
1Móz 15,5
19. vers
Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt.
→
1Móz 17,17;
Zsid 11,11
20. vers
Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek,
21. vers
és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.
22. vers
Ezért Isten ezt „be is számította neki igazságul”.
23. vers
De nem egyedül érte van megírva, hogy „beszámította neki igazságul”,
24. vers
hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat,
25. vers
aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.
→
Ézs 53,4
Könyvek
