Mózes első könyve

15. fejezet

Fejezetek:

Ábrahám hite

Ezek után az események után így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges.

→ Zsolt 3,4; Zsolt 18,3; 1Móz 12,2; 1Móz 13,14; 1Móz 17,1

2. vers

De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Elíézer örökli.

→ ApCsel 7,5

3. vers

Nem adtál nekem utódot – mondta Abrám –, ezért egy házamnál született szolga lesz az örökösöm.

4. vers

Ám ekkor így szólt hozzá az Úr: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni.

5. vers

Majd kivezette az Úr, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! – mondta.

→ 1Móz 16,10; 1Móz 17,2; 1Móz 22,17; 2Móz 32,13; 5Móz 1,10; Róm 4,18; Zsid 11,12

6. vers

Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul.

→ Róm 4,3; Gal 3,6; Jak 2,23

Az Úr szövetséget köt Ábrahámmal

7. vers

Azután ezt mondta neki: Én az Úr vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdímból, hogy neked adjam örökségül ezt a földet.

→ 1Móz 11,31; Neh 9,7

8. vers

Abrám ezt kérdezte: Ó, Uram, Uram! Miből tudhatnám, hogy én öröklöm azt?

9. vers

Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot!

10. vers

Elhozta neki mindezeket, azután középen kettéhasította őket, és mindegyiknek a két felét egymással szemben helyezte el; a madarakat azonban nem hasította ketté.

→ Jer 34,18

11. vers

Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elkergette őket.

12. vers

Napnyugtakor aztán Abrám mély álomba zuhant, és rémítő nagy sötétség borult rá.

13. vers

Ekkor az Úr azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik és nyomorgatják őket négyszáz évig.

→ 2Móz 1,11; 2Móz 12,40; ApCsel 7,6; Gal 3,17

14. vers

De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután majd nagy vagyonnal kijönnek onnan.

→ 2Móz 3,20; ApCsel 7,7

15. vers

Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el.

→ 1Móz 25,8

16. vers

Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be.

17. vers

Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között.

→ 2Móz 19,18; ApCsel 13,20

18. vers

Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal, és ígérte meg neki: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom patakjától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig,

→ 1Móz 12,7; 1Kir 5,1; ApCsel 7,5

19. vers

a kénieket, a kenizzieket és a kadmóniakat,

→ 2Móz 3,8; 5Móz 7,1

20. vers

a hettitákat, a perizzieket és a refáiakat,

21. vers

az emóriakat és a kánaániakat, a girgásiakat és a jebúsziakat.