Mózes első könyve
11. fejezet
Bábel tornya
1. vers
Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt.
2. vers
Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek.
3. vers
Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk.
4. vers
Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!
5. vers
Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.
6. vers
Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek.
7. vers
Gyerünk, menjünk le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét!
9. vers
Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére.
→
Jer 51,53
Sém nemzetsége
11. vers
Arpaksad születése után Sém ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
12. vers
Arpaksad harmincöt éves volt, amikor Selahot nemzette.
13. vers
Selah születése után Arpaksad négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
14. vers
Selah harmincéves volt, amikor Hébert nemzette.
15. vers
Héber születése után Selah négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
16. vers
Héber harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette.
17. vers
Peleg születése után Héber négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
18. vers
Peleg harmincéves volt, amikor Reút nemzette.
19. vers
Reú születése után Peleg kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
20. vers
Reú harminckét éves volt, amikor Szerúgot nemzette.
21. vers
Szerúg születése után Reú kétszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
22. vers
Szerúg harmincéves volt, amikor Náhórt nemzette.
23. vers
Náhór születése után Szerúg kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
24. vers
Náhór huszonkilenc éves volt, amikor Tárét nemzette.
25. vers
Táré születése után Náhór száztizenkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
26. vers
Táré hetvenéves volt, amikor Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette.
27. vers
Ez Táré nemzetsége: Táré nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. Hárán nemzette Lótot.
28. vers
Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdímban.
29. vers
Abrám és Náhór megházasodtak: Abrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig Milká volt a neve: ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a leánya.
→
1Móz 22,20
31. vers
Táré fogta fiát, Abrámot és Lótot, fiának, Háránnak a fiát és menyét, Szárajt, fiának, Abrámnak a feleségét, és elindult velük Úr-Kaszdímból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek.
→
1Móz 15,7;
Józs 24,2;
Neh 9,7;
ApCsel 7,2
32. vers
Táré kétszázöt éves volt, amikor meghalt Háránban.
Könyvek
