Pál levele a rómaiakhoz

9. fejezet

Fejezetek:

… 7 8 9 10 11 … ⇤ ← 9 → ⇥

Pál fájdalma népe miatt

1. vers

Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által,

2. vers

hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet.

3. vers

Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett,

→ 2Móz 32,32

4. vers

akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek,

→ 2Móz 9,4

5. vers

akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.

Az ígéret gyermekei az igazi izráeliták

6. vers

Nem mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak,

7. vers

és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.”

→ 1Móz 21,12

8. vers

Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.

→ Jn 8,31

9. vers

Mert így szól az ígéret: „Abban az időben eljövök, és fia lesz Sárának.”

→ 1Móz 18,10

10. vers

Sőt, Rebeka esetében még inkább, aki egy férfitól fogant fiakat, Izsáktól, a mi atyánktól.

11. vers

Amikor ugyanis még meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek az ő kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön,

12. vers

nem a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, már akkor megmondatott Rebekának, hogy „a nagyobbik fog szolgálni a kisebbiknek”,

→ 1Móz 25,23

13. vers

amint meg van írva: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”

→ Mal 1,2

Isten szabad kegyelme

14. vers

Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla!

15. vers

Hiszen így szól Mózeshez: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.”

→ 2Móz 33,19

16. vers

Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.

17. vers

Mert így szól az Írás a fáraóhoz: „Éppen azért emeltelek trónra, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.”

→ 2Móz 9,16

18. vers

Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít.

19. vers

Azt mondod erre nekem: „Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?”

20. vers

Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?”

→ Ézs 29,16; Ézs 45,9

21. vers

Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt nemes célra, a másikat pedig közönségesre formálja?

22. vers

Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek?

23. vers

Vajon nem azért is, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre készített,

24. vers

amilyenekké minket is elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a többi nép közül is?

25. vers

Amint Hóseásnál is mondja: „Azt a népet, amely nem az én népem, az én népemnek hívom, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett népemnek,

→ Hós 2,25; 1Pt 2,10

26. vers

és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: ti nem az én népem vagytok, ott neveztetnek majd az élő Isten fiainak.”

→ Hós 2,1

27. vers

Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül,

→ Ézs 10,22

28. vers

mert az Úr teljes mértékben és gyorsan váltja valóra szavát a földön.”

29. vers

És amint előre megmondta Ézsaiás: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna utódot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlóvá lettünk volna Gomorához.”

→ Ézs 1,9