Pál levele a rómaiakhoz
7. fejezet
Többé nem vagyunk a törvény uralma alatt
1. vers
Vagy nem tudjátok, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?
2. vers
Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint, de ha meghal a férje, akkor felszabadul a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte.
3. vers
Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek mondják, ha más férfié lesz, de ha meghal a férje, megszabadul e törvénytől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.
4. vers
Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, hogy másé legyetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
5. vers
Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, hogy a halálnak teremjenek gyümölcsöt.
6. vers
Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy a Lélek új rendjében szolgálunk, nem pedig a törvény betűjének régi rendjében.
→
2Kor 3,6
A törvény jó, de a bűn által halált okoz
7. vers
Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!”
→
2Móz 20,17
8. vers
De a bűn, kihasználva a parancsolatot, mindenféle kívánságot szült bennem. Mert a törvény nélkül halott a bűn.
9. vers
Én törvény nélkül éltem egykor. Amikor azonban eljött a parancsolat, a bűn életre kelt,
10. vers
én pedig meghaltam, és megértettem, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá.
11. vers
Mert a bűn, kihasználva a parancsolatot, megcsalt engem, és megölt általa.
12. vers
A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.
13. vers
Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Hanem a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen, a jó által hoz rám halált, hogy így a parancsolat által a bűn bűnné legyen.
A belső ember harca a benne lakó bűnnel
14. vers
Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: a bűn rabszolgája.
15. vers
Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.
→
Zsolt 51,7;
Gal 5,17
16. vers
Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó.
17. vers
Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.
18. vers
Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt.
19. vers
Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.
20. vers
Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.
21. vers
Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem.
22. vers
Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint,
23. vers
de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.
24. vers
Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?
25. vers
Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.
Könyvek
