Pál levele a galatákhoz
1. fejezet
Címzés, üdvözlés
1. vers
Pál apostol – aki nem emberektől, nem is emberek által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által, és az Atya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül –
2. vers
és a velem levő testvérek mindnyájan: Galácia gyülekezeteinek.
3. vers
Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól,
4. vers
aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint.
5. vers
Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
Nincs más evangélium
6. vers
Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok,
7. vers
pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát.
8. vers
De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen!
9. vers
Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!
Pál nem embertől vette át az evangéliumot
10. vers
Most tehát az embereket akarom meggyőzni vagy Istent? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.
11. vers
Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől való,
12. vers
mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam.
14. vers
És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak.
16. vers
hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a népek között, nem tanácskoztam testtel és vérrel.
17. vers
Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, azután ismét visszatértem Damaszkuszba.
18. vers
Majd három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig.
→
ApCsel 9,26
19. vers
De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.
20. vers
Amit pedig nektek írok, íme, Isten színe előtt mondom, hogy nem hazugság.
21. vers
Azután elmentem Szíria és Kilikia vidékére.
22. vers
Júdea keresztyén gyülekezetei azonban személy szerint nem ismertek engem.
23. vers
Csupán ezt hallották: „Aki egykor üldözött minket, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor pusztított.”
24. vers
És dicsőítették énértem Istent.
Könyvek
