capítulo 19
Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
Meddig kínozzátok még lelkemet, és zúztok-tiportok szavaitokkal?
Már tízszer is gyaláztatok engem. Nem szégyellitek, hogy így gyötörtök?
Ha valóban tévedtem is, énrajtam marad a tévedésem.
Ha valóban fölém akartok kerekedni, és rám akarjátok bizonyítani a gyalázatot,
akkor pedig tudjátok meg, hogy Isten nyomorított meg, és ő kerített hálójába engem.
Ha erőszak miatt kiáltozom, nem kapok választ. Segítségért kiáltok, de nem véd a törvény.
Dicsőségemtől megfosztott, levette fejemről a koronát.
Letördelt körös-körül, elpusztulok; kitépte reménységemet, mint valami fát.
Együtt támadtak csapatai, utat törtek ellenem, tábort vertek sátram körül.
Szomszédaim elhagytak, ismerőseim elfelejtettek.
A házamban élők és szolgálóleányaim idegennek tartanak, rám sem ismernek többé.
Szolgámnak kiáltok, de nem válaszol, még ha könyörgök is neki.
Feleségem undorodik leheletemtől, testvéreim iszonyodnak tőlem.
Még a kisgyermekek is megvetnek, kicsúfolnak, ahogy föltápászkodom.
Utál minden bizalmas barátom. Akiket szerettem, ellenem fordultak.
Csont és bőr már csak az egész testem, ínyem is elsorvadt a fogaim körül.
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze vert meg engem!
Miért üldöztök, mint Isten, miért nem unjátok még a marcangolást?
Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe,
vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék!
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött,
és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent.
Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más, bár veséim is megemésztetnek.
Ha ezt kérdezitek: Mivel kényszerítsük őt, hogy megtaláljuk bajának a gyökerét,
akkor rettegjetek a fegyvertől! Mert a harag fegyveres büntetést szül, hogy megtudjátok, van ítélőbíró.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42