Jób könyve

Capítulos:

… 13 14 15 16 17 …   ⇤ ← 15 → ⇥

verso 1

Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:

verso 2

Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát?

verso 3

Érvelhet-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal?

verso 4

Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, adós maradsz a hódolattal Isten színe előtt.

verso 5

A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszkodók nyelvét választottad.

verso 6

Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én, és az ajkaid vallanak ellened.

verso 7

Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál?

verso 8

Talán kihallgattad Isten tanácskozását, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?

→ 1Kir 22,19; Ézs 6,8; Jer 23,18; Jób 1

verso 9

Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek?

verso 10

Ősz is meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál.

verso 11

Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet?

verso 12

Miért ragadtattad el magad, és miért villognak szemeid,

verso 13

hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon?

verso 14

Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született?

verso 15

Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta a szemében.

→ Jób 4,18; Jób 25,5

verso 16

Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!

verso 17

Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit tapasztaltam, azt beszélem el,

verso 18

amit bölcsek hirdettek, nem titkolva azt, ami atyáiktól való.

verso 19

Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen.

verso 20

Egész életében gyötrődik a bűnös, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva.

verso 21

Minden hang rémíti, ami fülébe jut, béke idején tör rá a pusztító.

verso 22

Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá.

verso 23

Kenyér után bolyong, hogy merre találna. Tudja, hogy nem kerüli el a sötétség napját.

verso 24

Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamozó király,

verso 25

mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött.

verso 26

Leszegett fejjel rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával.

verso 27

Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára,

verso 28

pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek.

verso 29

Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza.

verso 30

Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten lehelete messze elsodorja.

→ Ézs 11,4

verso 31

Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe.

verso 32

Időnap előtt vége lesz, ágai nem zöldellnek tovább,

verso 33

úgy jár, mint a szőlő, amely ledobja az éretlen szemeket, és mint az olajfa, amely elhullatja virágát.

verso 34

Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.

verso 35

Nyomorúságot fogannak, és bajt fognak majd szülni; méhükben csalódás érlelődik.

→ Zsolt 7,15

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42