Jób könyve
capítulo 27
Jób befejező beszédei: Védi ártatlanságát
verso 1
Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
verso 2
Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet,
verso 4
nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot.
verso 5
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből.
verso 6
Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret.
→
ApCsel 24,16
verso 7
Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok.
verso 8
Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét?
→
Lk 12,17
verso 10
Lelheti-e örömét a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent?
A gonoszok sorsa rosszra fordul
verso 11
Hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról! Nem tartom titokban a Mindenható tervét.
verso 12
Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot?
verso 13
Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól:
verso 14
Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, a kenyérnek is szűkében lesznek utódaik.
verso 15
Maradékukat dögvész viszi sírba, özvegyei nem siratják őt.
verso 16
Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és úgy rakná egymásra ruháit, mint más a vályogtéglát:
verso 18
Háza, amelyet épített, mint a molyfészek, vagy mint a lombsátor, melyet a csősz készít.
verso 19
Gazdagon fekszik le, de többé ezt nem teszi: mire fölnyitja szemét, már nem lesz semmije.
verso 20
Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél.
verso 21
Fölkapja a keleti szél, és ő elmegy, elragadja őt lakóhelyéről.
verso 22
Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle.
Libros
