capítulo 18
Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele!
Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?
Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?
Bizony, kialszik a bűnösök világossága, tüzük lángja nem ragyog.
Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei okozzák bukását.
Mert lába hálóba gabalyodik, és kelepcébe kerül.
Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.
Hurok van elrejtve számára a földön, és csapda az ösvényén.
Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.
Éhesen várja a nyomorúság, és készen áll a veszedelem, hogy elbuktassa őt.
Darabonként rágja le bőrét a kór, darabonként rágja le róla a halálos betegség.
Kirángatják biztonságos sátrából, és elhajtják a borzalmak királya elé.
Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.
Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.
Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.
Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.
Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.
Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.
Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42