Jób könyve

capítulo 36


Capítulos:


Elíhú negyedik beszéde: Isten hatalmas és igazságos


verso 1

Azután így folytatta beszédét Elíhú:


verso 2

Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről.


verso 3

Messziről hozom, amit tudok, hogy kimutassam Alkotóm igazát,


verso 4

mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted.


verso 5

Milyen hatalmas az Isten, mégsem vet meg senkit; hatalmas ő, akarata erős.


verso 6

Nem tartja életben a bűnöst, de az elesettnek igazságot szolgáltat.


verso 7

Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja.

Zsolt 113,7


verso 8

Ha pedig bilincsekbe verik és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,


verso 9

ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak.


verso 10

Megnyitja fülüket az intelemre, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból.

Jób 33,16


verso 11

Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben kitöltik, és éveiket boldogságban.


verso 12

De ha nem hallgatnak rá, átüti őket a dárda, és kimúlnak tudatlanságuk miatt.


verso 13

Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket.


verso 14

Már fiatalon meghal a lelkük, életüknek idő előtt vége, mint a paráznáknak.


verso 15

A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten.


verso 16

Téged is tágas helyre vezetne a nyomorúság torkából, oda, ahol nincs szorongattatás, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel.


verso 17

De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet.


verso 18

Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal.

Zsolt 49,8


verso 19

Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed?


verso 20

Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről!


verso 21

Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!


verso 22

Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester?


verso 23

Ki kérheti tőle számon, amit tesz? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el?


verso 24

Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek!


verso 25

Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja.


Isten dicsősége a természetben


verso 26

Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen.


verso 27

Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál,


verso 28

amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre.


verso 29

Ki érti, hogyan teríti szét a viharfelhőt, miért mennydörög hajléka?


verso 30

Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja.


verso 31

Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen.


verso 32

Mindkét kezét villámfény borítja, ráküldi azokat ellenfeleire.


verso 33

Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledtét.

Capítulos:


Libros