Jób könyve
capítulo 6
Jób első válasza: Ártatlanul vádolják
verso 1
Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
verso 2
Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék!
verso 3
Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim.
verso 4
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem.
→
Zsolt 38,3
verso 5
Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmánya mellett?
verso 6
Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?
verso 7
Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel.
verso 8
Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet!
verso 9
Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!
verso 10
Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.
verso 11
Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem?
verso 12
Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.
verso 13
Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás?
verso 14
Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.
verso 15
Testvéreim hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik:
verso 16
előbb jégtől zavarosak, olvadó hó hömpölyög bennük,
verso 17
majd idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak.
verso 18
Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.
verso 19
Őket keresik Témá karavánjai, a sábai vándorok bennük reménykednek.
verso 20
De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amint odaérnek.
verso 21
Így jártam most én is veletek: látjátok a borzalmat, és féltek.
verso 22
Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból adjatok ajándékot értem,
verso 23
hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből?
verso 24
Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem!
verso 25
Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?
verso 26
Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!
verso 27
Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok!
verso 28
Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok!
verso 29
Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot! Hagyjátok abba, hisz nekem van igazam!
verso 30
Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem, mi okozhat romlást?
Libros
