Jób könyve
6. fejezet
Jób első válasza: Ártatlanul vádolják
1. vers
Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2. vers
Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék!
3. vers
Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim.
4. vers
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem.
→
Zsolt 38,3
5. vers
Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmánya mellett?
6. vers
Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?
7. vers
Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel.
8. vers
Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet!
9. vers
Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!
10. vers
Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.
11. vers
Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem?
12. vers
Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.
13. vers
Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás?
14. vers
Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.
15. vers
Testvéreim hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik:
16. vers
előbb jégtől zavarosak, olvadó hó hömpölyög bennük,
17. vers
majd idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak.
18. vers
Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.
19. vers
Őket keresik Témá karavánjai, a sábai vándorok bennük reménykednek.
20. vers
De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amint odaérnek.
21. vers
Így jártam most én is veletek: látjátok a borzalmat, és féltek.
22. vers
Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból adjatok ajándékot értem,
23. vers
hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből?
24. vers
Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem!
25. vers
Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?
26. vers
Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!
27. vers
Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok!
28. vers
Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok!
29. vers
Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot! Hagyjátok abba, hisz nekem van igazam!
30. vers
Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem, mi okozhat romlást?
Könyvek
