Jób könyve
24. fejezet
A gonosz emberek vétkei
1. vers
Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik?
2. vers
Elmozdítják a határokat, nyájakat rabolnak el, és azt legeltetik.
→
Mt 25,31
3. vers
Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét elviszik zálogul.
4. vers
Lekergetik az útról a szegényeket, minden elesettnek meg kell lapulnia az országban.
5. vers
Úgy élnek, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.
6. vers
A bűnösök mezejéről szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.
7. vers
Meztelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.
8. vers
Zivatar áztatja őket a hegyekben, a sziklához lapulnak, mert nincs más menedékük.
9. vers
Letépik az emlőről az árvát, és a szegény csecsemőjét elviszik zálogul.
10. vers
Meztelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét.
11. vers
Mások házánál préselnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.
12. vers
A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel.
13. vers
Vannak, akik a világosság ellenségei lettek, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.
14. vers
Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje az elesettet és a szegényt, a tolvaj pedig éjjel.
15. vers
A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre – gondolja, és lepellel takarja el arcát.
16. vers
Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
17. vers
Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.
Jön a méltó büntetés
18. vers
Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe.
19. vers
Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek.
→
Zsolt 49,15
20. vers
Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.
21. vers
Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.
22. vers
Isten erejéből nyer időt az erős; ha most még áll is, nem marad majd így egész életében.
23. vers
Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.
24. vers
Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, alászállnak, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.
25. vers
Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?
Könyvek
