Jób könyve
4. fejezet
Elífáz első beszéde: Ártatlanul senki sem szenved
1. vers
Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:
2. vers
Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót?
3. vers
Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted.
4. vers
A botladozót szavaid talpra állították, és a roskatag térdeket megerősítetted.
5. vers
Most, hogy rajtad a sor, ellankadtál? Téged ér csapás, és megzavarodsz?
6. vers
Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen életed?
7. vers
Emlékezz csak: elpusztult-e valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?
8. vers
Ahogyan én láttam, mindenki azt aratja, aminek felszántott: hamisságot és vészt, ha egyszer azt vetett.
→
Péld 22,8
9. vers
Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek.
→
Ézs 11,4
10. vers
Elhallgat a hím oroszlán, nem bömböl többé, és kitörnek a fiatal oroszlán fogai.
11. vers
Elpusztul a hím oroszlán, mert nincsen zsákmánya, és elszélednek a nőstények kölykei.
12. vers
Titokzatos szavak jutottak el hozzám, suttogásukat épp csak felfogták füleim,
→
Jób 33,14
13. vers
éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre.
14. vers
Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden porcikám.
15. vers
Szellő simította végig az arcomat, felborzolódott a szőr testemen.
16. vers
Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok:
→
1Kir 9,12
19. vers
Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban áll! Szétmorzsolják őket, mint a molyt,
20. vers
reggeltől estére összezúzzák őket, elmúlnak örökre anélkül, hogy bárki észrevenné.
21. vers
Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.
Könyvek
