Jób könyve
32. fejezet
Elíhú első beszéde: Jób barátai rosszul érveltek
1. vers
Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát.
2. vers
Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben.
→
Jób 27,2
3. vers
De a három barátjára is megharagudott, mert nem találták meg a kellő választ, hogy bűnösnek nyilváníthassák Jóbot.
4. vers
Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála.
5. vers
De amikor látta Elíhú, hogy a három férfi nem tud már mit felelni, akkor megharagudott.
6. vers
Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok.
7. vers
Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.
→
Jób 12,12
8. vers
De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.
9. vers
Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez.
10. vers
Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok.
11. vers
Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg kerestétek a megfelelő szavakat.
12. vers
Figyelmesen hallgattalak titeket, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira.
13. vers
Ne mondjátok: Olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, ember nem.
14. vers
Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.
15. vers
Megrettentek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak.
16. vers
Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet.
17. vers
Hadd mondjam hát el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok!
18. vers
Mert tele vagyok szavakkal, szorongat belülről a lélek.
19. vers
Olyan már a bensőm, mint a lezárt újbor, széthasad, mint erjedő musttól a tömlő.
20. vers
Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok.
21. vers
Nem leszek elfogult sem erre, sem arra, senkinek nem fogok hízelegni.
22. vers
Nem is értek én a hízelgéshez, meg el is ragadna gyorsan az Alkotóm.
Könyvek
