Jób könyve
41. fejezet
1. vers
Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látványától is összeroskad.
2. vers
Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene?
3. vers
Ki szállhat szembe vele úgy, hogy sértetlenül hagyná? Minden az övé az ég alatt.
→
Róm 11,35
4. vers
Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja.
5. vers
Ki tudná lehúzni a bőrét, ki merne benyúlni két fogsora közé?
6. vers
Szájának kapuját ki merné kitárni? Fogai között a rémület lakik.
7. vers
Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva.
8. vers
Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy még a szél sem férkőzhet közéjük.
9. vers
Egymáshoz tapadnak, egybekapcsolódnak elválaszthatatlanul.
10. vers
Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, akár a hajnalpír.
11. vers
Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak.
12. vers
Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből.
13. vers
Lehelete lángra lobbantja a faszenet, szája lángokat lövell.
14. vers
Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle.
15. vers
Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve.
16. vers
Szíve olyan kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő.
17. vers
Ha fölemelkedik, megriadnak még a hősök is, ijedtükben fejüket vesztik.
18. vers
Ha el is találja a kard, nem árt neki, sem a lándzsa, a kopja vagy a nyíl.
19. vers
Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát.
20. vers
A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.
21. vers
Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán.
22. vers
Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.
23. vers
Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.
24. vers
Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz.
25. vers
Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van megalkotva, hogy semmitől se féljen.
26. vers
Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.
Könyvek
