Jób könyve
39. fejezet
1. vers
Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?
2. vers
Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje?
3. vers
Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.
4. vers
Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.
5. vers
Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?
6. vers
A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.
7. vers
Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.
8. vers
A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.
9. vers
Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál?
10. vers
Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?
11. vers
Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat?
12. vers
Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?
13. vers
Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az!
14. vers
A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.
15. vers
Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja.
16. vers
Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.
17. vers
Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben.
18. vers
De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.
19. vers
Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
20. vers
Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.
21. vers
Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.
22. vers
Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.
23. vers
Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.
24. vers
Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.
25. vers
Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
26. vers
A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27. vers
A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?
28. vers
Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.
29. vers
Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.
30. vers
Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.
Könyvek
