Jób könyve
8. fejezet
Bildád első beszéde: A kegyes embert megáldja Isten
1. vers
Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
2. vers
Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde?
3. vers
Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot?
→
1Móz 18,25
4. vers
Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik.
5. vers
De ha te Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz,
6. vers
ha tiszta vagy és becsületes, most újra rád tekint, és helyreállítja otthonodat igazságodért.
7. vers
Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel.
8. vers
Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák!
→
5Móz 32,7
9. vers
Mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön.
10. vers
Majd ők tanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak!
11. vers
Megél-e a nád a mocsáron kívül? Felnőhet-e víz nélkül a sás?
12. vers
Előbb frissen zöldell, vágáshoz is zsenge, majd máris elszárad, minden fűnél előbb.
13. vers
Így járnak azok, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész.
→
Péld 10,28
14. vers
Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló.
15. vers
Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni.
16. vers
Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen,
17. vers
gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is,
18. vers
de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak!
19. vers
Ennyi volt élete öröme, azután mások nőnek helyette a földből.
20. vers
Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem támogatja a gonosztevőket.
21. vers
Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással.
22. vers
Gyűlölőidet szégyen borítja el, és nem marad meg a bűnösök hajléka.
Könyvek
