Jób könyve
10. fejezet
Jób kutatja szenvedése okát
1. vers
Szívből megutáltam életem. Szabadjára engedem hát panaszom, hadd beszéljek keserű lélekkel!
2. vers
Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem!
3. vers
Jó neked az, hogy sanyargatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök terveinek pedig kedvezel?
4. vers
Hát testi szemeid vannak neked, és annyit látsz te is, amennyit egy ember?
5. vers
Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé?
6. vers
Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet,
7. vers
pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből!
10. vers
Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?
11. vers
Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át.
12. vers
Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.
13. vers
De titokban már akkor elhatároztad, tudom, eleve ez volt a szándékod:
14. vers
ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15. vers
Ha bűnös vagyok, jaj nekem! De ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem; állandó gyalázat a részem, folyton csak gyötrelmeket látok.
16. vers
Ha mégis fölemelném, rám rontanál, akár egy oroszlán, és ellenem fordítanád csodás hatalmadat.
→
Ézs 38,13
17. vers
Kerítenél újabb tanúkat ellenem, bosszúságod pedig csak fokozódna: sorozatos támadásokat vezetnél ellenem.
18. vers
Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna!
→
Jób 3,11
19. vers
Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba!
20. vers
Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék,
21. vers
mielőtt elmegyek oda, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a homály országába,
22. vers
a vaksötét országba, a homály sötétjébe, ahol nincs rend, és még a napvilág is olyan, mint a sötét éjszaka.
Könyvek
