Jób könyve
14. fejezet
A halál után nincs reménység
3. vers
És te még így is rossz szemmel nézed, őt is a törvény elé idézed?!
4. vers
Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem.
5. vers
Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amelyet nem léphet át,
→
Zsolt 31,16
6. vers
akkor légy hozzá elnéző, hogy nyugalma lehessen, míg eljön a várt pihenőnapja, mint a napszámosnak!
7. vers
Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai.
8. vers
Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja,
9. vers
a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete.
10. vers
De ha a férfi meghal, oda van egészen, ha kimúlik az ember, hová lesz?
11. vers
Kifogyhat a víz a tóból, a folyó kiapadhat, sőt ki is száradhat,
12. vers
de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból.
13. vers
Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám.
→
Ézs 26,19
14. vers
Ha meghal a férfiú, életre kelhet-e? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak a fordulat be nem következik.
15. vers
Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után.
16. vers
Akkor még lépteimre is vigyáznál, de nem tartanád számon vétkemet.
17. vers
Lepecsételt zsákban volna minden vétkem, bűneimet pedig eltörölnéd.
→
Hós 13,12
18. vers
De még a hegy is ledől, és szétomlik, a kőszikla is elmozdul helyéről;
19. vers
a köveket a víz lecsiszolja, árjai elsodorják a föld porát: így teszed semmivé a halandó reményét.
20. vers
Hatalmaskodol rajta szüntelen, és el kell mennie. Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el.
21. vers
Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja; ha semmibe veszik őket, nem veszi észre.
22. vers
Teste csak saját fájdalmait érzi, lelke csak önmagát gyászolja.
Könyvek
