Jób könyve
3. fejezet
Jób panasza
1. vers
Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.
→
Jer 20,14
2. vers
Megszólalt Jób, és ezt mondta:
3. vers
Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!
4. vers
Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten odafönt, ne ragyogjon rajta napsugár!
5. vers
Sötétség és homály vegye birtokába, felhő lakjon rajta, nappal is sötétség tegye rémisztővé!
6. vers
Ragadja el vaksötétség azt az éjszakát! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák bele a hónapok számába!
7. vers
Legyen az az éjszaka meddő, ne hallatsszon akkor örömujjongás!
8. vers
Hozzanak rá rontást, akik meg tudnak átkozni egy napot, és képesek felingerelni a Leviatánt.
9. vers
Sötétüljenek el alkonyatán a csillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a hajnal sugarait,
10. vers
mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot!
11. vers
Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem?
12. vers
Miért is vettek ölbe, és emlőkre, hogy szopjak?
13. vers
Akkor most feküdnék, és élvezném a békét, aludhatnék, és nyugalmam volna
14. vers
a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak,
15. vers
vagy a fejedelmekkel, akik aranyat gyűjtöttek, és ezüsttel töltötték meg házaikat.
16. vers
Vagy miért nem ástak el, mint az elvetélt gyermeket, mint azt a csecsemőt, aki nem jöhetett élve a világra?
17. vers
Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt.
18. vers
A foglyok ott mindnyájan nyugalmat találnak, nem hallják többé a hajcsárok hangját.
19. vers
Egyforma ott nagy és kicsiny, a rabszolga is megszabadul urától.
20. vers
Miért is ad a nyomorultnak világosságot, és életet annak, aki megkeseredett,
21. vers
akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset,
→
Jel 9,6
22. vers
akik örülnének és úgy ujjonganának, ha megtalálnák végre a sírt;
23. vers
az útvesztőbe jutott embernek, aki elől Isten elzárt minden utat?
24. vers
Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás.
25. vers
Mert amitől leginkább rettegtem, az szakadt rám, és amitől féltem, az ért utol engem.
26. vers
Nem lelek pihenést, se csendességet; még meg sem nyugodhattam, és újra rám tör a remegés.
Könyvek
