Jób könyve
23. fejezet
Jób hetedik válasza: Bízik Isten igazságos ítéletében
1. vers
Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2. vers
Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.
3. vers
Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig,
4. vers
eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással,
5. vers
hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem:
6. vers
teljes erővel perel-e majd velem, vagy meghallgat figyelmesen?
7. vers
Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám.
8. vers
De ha kelet felé megyek, nincsen ott, ha nyugat felé, nem veszem észre.
→
Zsolt 139,7
9. vers
Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom.
10. vers
De ő tudja, milyen úton járok: ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.
→
Zsolt 26
11. vers
Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla.
12. vers
Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait.
13. vers
De ő hajthatatlan – ki is téríthetné el a szándékától? Véghezviszi, amit lelke kíván.
14. vers
Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni.
15. vers
Ezért rémület fog el színe előtt, ha csak rágondolok is, megrettenek tőle.
16. vers
Mert Isten csüggesztette el a szívemet, a Mindenható rémített meg engem.
17. vers
Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom, nem az arcomat borító sűrű homály miatt.
Könyvek
