Jób könyve

Capitole:

… 21 22 23 24 25 …   ⇤ ← 23 → ⇥

versetul 1

Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

versetul 2

Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.

versetul 3

Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig,

versetul 4

eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással,

versetul 5

hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem:

versetul 6

teljes erővel perel-e majd velem, vagy meghallgat figyelmesen?

versetul 7

Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám.

versetul 8

De ha kelet felé megyek, nincsen ott, ha nyugat felé, nem veszem észre.

→ Zsolt 139,7

versetul 9

Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom.

versetul 10

De ő tudja, milyen úton járok: ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.

→ Zsolt 26

versetul 11

Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla.

versetul 12

Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait.

versetul 13

De ő hajthatatlan – ki is téríthetné el a szándékától? Véghezviszi, amit lelke kíván.

versetul 14

Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni.

versetul 15

Ezért rémület fog el színe előtt, ha csak rágondolok is, megrettenek tőle.

versetul 16

Mert Isten csüggesztette el a szívemet, a Mindenható rémített meg engem.

versetul 17

Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom, nem az arcomat borító sűrű homály miatt.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42