Jób könyve

capitolul 6


Capitole:


Jób első válasza: Ártatlanul vádolják


versetul 1

Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:


versetul 2

Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék!


versetul 3

Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim.


versetul 4

Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem.

Zsolt 38,3


versetul 5

Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmánya mellett?


versetul 6

Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?


versetul 7

Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel.


versetul 8

Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet!


versetul 9

Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!


versetul 10

Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.


versetul 11

Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem?


versetul 12

Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.


versetul 13

Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás?


versetul 14

Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.


versetul 15

Testvéreim hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik:


versetul 16

előbb jégtől zavarosak, olvadó hó hömpölyög bennük,


versetul 17

majd idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak.


versetul 18

Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.


versetul 19

Őket keresik Témá karavánjai, a sábai vándorok bennük reménykednek.


versetul 20

De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amint odaérnek.


versetul 21

Így jártam most én is veletek: látjátok a borzalmat, és féltek.


versetul 22

Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból adjatok ajándékot értem,


versetul 23

hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből?


versetul 24

Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem!


versetul 25

Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?


versetul 26

Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!


versetul 27

Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok!


versetul 28

Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok!


versetul 29

Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot! Hagyjátok abba, hisz nekem van igazam!


versetul 30

Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem, mi okozhat romlást?

Capitole:


Cărți