Jób könyve

capitolul 17


Capitole:


versetul 1

Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető!


Jób barátai rosszindulatúak


versetul 2

Bizony, gúnyolódásban van csak részem, gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem.


versetul 3

Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?


versetul 4

Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket.


versetul 5

Mások előtt prédával dicsekszik, miközben elsorvadnak fiai:


versetul 6

így tett példázattá az emberek előtt; olyan lettem, mint akit arcul köptek.


versetul 7

Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék.


versetul 8

Elszörnyednek ezen a becsületesek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.


versetul 9

De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje.


versetul 10

De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!


Jób készül a halálra


versetul 11

Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai.


versetul 12

Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség.


versetul 13

Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam,


versetul 14

ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek,


versetul 15

hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt?


versetul 16

Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.

Capitole:


Cărți