Jób könyve

capitolul 32


Capitole:


Elíhú első beszéde: Jób barátai rosszul érveltek


versetul 1

Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát.


versetul 2

Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben.

Jób 27,2


versetul 3

De a három barátjára is megharagudott, mert nem találták meg a kellő választ, hogy bűnösnek nyilváníthassák Jóbot.


versetul 4

Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála.


versetul 5

De amikor látta Elíhú, hogy a három férfi nem tud már mit felelni, akkor megharagudott.


versetul 6

Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok.


versetul 7

Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.

Jób 12,12


versetul 8

De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.


versetul 9

Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez.


versetul 10

Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok.


versetul 11

Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg kerestétek a megfelelő szavakat.


versetul 12

Figyelmesen hallgattalak titeket, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira.


versetul 13

Ne mondjátok: Olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, ember nem.


versetul 14

Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.


versetul 15

Megrettentek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak.


versetul 16

Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet.


versetul 17

Hadd mondjam hát el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok!


versetul 18

Mert tele vagyok szavakkal, szorongat belülről a lélek.


versetul 19

Olyan már a bensőm, mint a lezárt újbor, széthasad, mint erjedő musttól a tömlő.


versetul 20

Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok.


versetul 21

Nem leszek elfogult sem erre, sem arra, senkinek nem fogok hízelegni.


versetul 22

Nem is értek én a hízelgéshez, meg el is ragadna gyorsan az Alkotóm.

Capitole:


Cărți