Jób könyve

capitolul 20


Capitole:


Cófár második beszéde: A gonoszok jóléte mulandó


versetul 1

Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:


versetul 2

Azért kényszerít ingerültségem feleletre, és amiatt van nyugtalanság bennem,


versetul 3

mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ.


versetul 4

Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre,


versetul 5

a bűnösök vigadozása nem tarthat sokáig, és az elvetemültek öröme csak egy pillanat?

Zsolt 37,35


versetul 6

Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje,


versetul 7

semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt kérdik: Hová lett?


versetul 8

Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás.

Zsolt 73,19


versetul 9

Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén többé nem törődnek vele.

Jób 7,10


versetul 10

Fiai a nincstelenek kedvében járnak, mert megszerzett vagyonát vissza kell szolgáltatnia.


versetul 11

Ha ifjúi erőtől duzzadtak is tagjai, az vele együtt a porba hanyatlik.


versetul 12

Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt,


versetul 13

ha sajnálja lenyelni, és ínyénél tartogatja,


versetul 14

eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne.


versetul 15

Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten.


versetul 16

Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg,


versetul 17

hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban.


versetul 18

Vissza kell hogy adja, amit felhalmozott, nem élvezheti, felvásárolt vagyonának sem tud majd örülni.


versetul 19

Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építheti majd tovább.


versetul 20

Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg.


versetul 21

Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós a jóléte.


versetul 22

Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, egyszerre sújt le rá az összes nyomorúság.


versetul 23

Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben.


versetul 24

Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át.


versetul 25

Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el.


versetul 26

Sűrű sötétség lesz az osztályrésze, tűz emészti meg, amelyet nem ember szított. Aki sátrában megmaradt, azt is veszedelem éri.


versetul 27

Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld.


versetul 28

Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján.


versetul 29

Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.

Capitole:


Cărți