Jób könyve
capítulo 17
verso 1
Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető!
Jób barátai rosszindulatúak
verso 2
Bizony, gúnyolódásban van csak részem, gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem.
verso 3
Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?
verso 4
Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket.
verso 5
Mások előtt prédával dicsekszik, miközben elsorvadnak fiai:
verso 6
így tett példázattá az emberek előtt; olyan lettem, mint akit arcul köptek.
verso 7
Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék.
verso 8
Elszörnyednek ezen a becsületesek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.
verso 9
De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje.
verso 10
De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!
Jób készül a halálra
verso 11
Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai.
verso 12
Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség.
verso 13
Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam,
verso 14
ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek,
verso 15
hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt?
verso 16
Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.
Libros
