Jób könyve
capítulo 29
Jób visszagondol régi boldogságára
verso 1
Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
verso 2
Bárcsak olyan volnék, mint amilyen hajdan, mint mikor még Isten vigyázott rám!
verso 3
Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam;
→
Zsolt 18,29
verso 4
mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban;
verso 5
amikor még velem volt a Mindenható, és körülöttem voltak gyermekeim;
verso 6
amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is patakokban ömlött az olaj.
verso 7
Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren,
verso 8
ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.
verso 9
A vezető emberek a beszédben megálltak, és szájukra tették a kezüket.
verso 10
A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.
verso 11
Aki csak hallott rólam, boldognak mondott, és aki csak látott, jó bizonyságot tett rólam.
verso 12
Mert megmentettem a segítségért kiáltó nincstelent és az árvát, akinek nem volt támasza.
→
Jób 31,16
verso 13
Az elhagyatott áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam.
verso 14
Igazságot öltöttem magamra, jogosságom palástként és süvegként borított be engem.
→
Ef 6,13
verso 15
A vaknak szeme voltam, és lába a sántának.
verso 16
Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam.
verso 17
Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt.
verso 18
Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, és mint a főnixmadár, sokáig élek.
verso 20
Dicsőségem ifjú marad, akárcsak én, íjam is folyton megújul kezemben.
verso 21
Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam.
verso 22
Beszédem után nem szóltak tovább, szavam harmatként hullott rájuk.
verso 23
Úgy vártak engem, ahogyan az esőt, ahogy tátott szájjal a tavaszi esőt lesik.
verso 24
Ha rájuk nevettem, nemde bízni kezdtek, ha derűs volt az arcom, ők sem szomorkodtak.
verso 25
Én döntöttem el, mikor mit tegyenek, és én ültem élükön; úgy laktam közöttük, mint a katonái közt a király, mint aki gyászolókat vigasztal.
Libros
