capítulo 5
Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz?
Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés.
Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.
Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki.
Learatott gabonáját megeszi az éhező, még ha tövisek közé rejti is; vagyona után liheg a szomjazó.
Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,
hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.
De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet,
aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.
Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre.
Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul.
Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!
Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől.
Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.
Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen, nem kell félned a vadállatoktól,
Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva semmiben sem lelsz hiányt.
Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
Érett korban térsz a sírba, ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják.
Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42