Jób könyve
capítulo 24
A gonosz emberek vétkei
verso 1
Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik?
verso 2
Elmozdítják a határokat, nyájakat rabolnak el, és azt legeltetik.
→
Mt 25,31
verso 3
Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét elviszik zálogul.
verso 4
Lekergetik az útról a szegényeket, minden elesettnek meg kell lapulnia az országban.
verso 5
Úgy élnek, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.
verso 6
A bűnösök mezejéről szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.
verso 7
Meztelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.
verso 8
Zivatar áztatja őket a hegyekben, a sziklához lapulnak, mert nincs más menedékük.
verso 9
Letépik az emlőről az árvát, és a szegény csecsemőjét elviszik zálogul.
verso 10
Meztelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét.
verso 11
Mások házánál préselnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.
verso 12
A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel.
verso 13
Vannak, akik a világosság ellenségei lettek, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.
verso 14
Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje az elesettet és a szegényt, a tolvaj pedig éjjel.
verso 15
A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre – gondolja, és lepellel takarja el arcát.
verso 16
Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
verso 17
Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.
Jön a méltó büntetés
verso 18
Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe.
verso 19
Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek.
→
Zsolt 49,15
verso 20
Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.
verso 21
Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.
verso 22
Isten erejéből nyer időt az erős; ha most még áll is, nem marad majd így egész életében.
verso 23
Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.
verso 24
Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, alászállnak, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.
verso 25
Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?
Libros
