Jób könyve
capítulo 30
Jóbtól elfordultak az emberek
verso 1
Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam.
verso 2
Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett.
verso 3
Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon.
verso 4
Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.
verso 5
Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra.
verso 6
Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben.
verso 7
A bokrok között kiáltoznak, bogáncskórók alatt gyülekeznek.
verso 8
Esztelen senkiházik, akiket korbáccsal vertek ki az országból.
verso 10
Utálkozva húzódnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.
verso 11
Meglazította Isten íjamon a húrt, és megalázott engem, ezért bánnak velem zabolátlanul.
verso 12
Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és pusztulásom útját egyengetik.
verso 13
Ösvényemet felszaggatják, romlásomon fáradoznak, és nincs, aki megfékezze őket.
verso 14
Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: romba dőlt falak közt zúdulnak rám.
verso 15
Rémület tört rám, és úgy űzte el méltóságomat, mint a szélvész; boldogságom eltűnt, mint a felleg.
Jób Istentől kér segítséget
verso 16
Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva.
verso 17
Éjszaka nyilallnak csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak.
verso 18
Hatalmas erővel kapta el ruhámat, szorosan átkarolt derekamnál fogva,
verso 19
és belevert a sárba; hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.
verso 20
Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel.
→
Jób 19,7
verso 22
Fölemelsz, és elsodorsz a széllel, szétmállasztasz a viharban.
verso 23
Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik.
verso 24
De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért?
verso 25
Nem sírtam-e azért, kire nehéz napok jártak? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt?
→
Róm 12,15
verso 26
Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.
→
Ézs 59,9
verso 27
Nyugtalanság tört rám, mely nem csillapodik; elértek a nyomorúság napjai,
verso 28
feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, és segítségért kiáltok a gyülekezetben.
verso 29
A sakálok testvére lettem és a struccok társa.
verso 30
Bőröm megfeketedett, és hámlik le rólam, csontom pedig ég a láz miatt.
verso 31
Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.
Libros
