Jób könyve
capítulo 41
verso 1
Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látványától is összeroskad.
verso 2
Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene?
verso 3
Ki szállhat szembe vele úgy, hogy sértetlenül hagyná? Minden az övé az ég alatt.
→
Róm 11,35
verso 4
Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja.
verso 5
Ki tudná lehúzni a bőrét, ki merne benyúlni két fogsora közé?
verso 6
Szájának kapuját ki merné kitárni? Fogai között a rémület lakik.
verso 7
Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva.
verso 8
Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy még a szél sem férkőzhet közéjük.
verso 9
Egymáshoz tapadnak, egybekapcsolódnak elválaszthatatlanul.
verso 10
Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, akár a hajnalpír.
verso 11
Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak.
verso 12
Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből.
verso 13
Lehelete lángra lobbantja a faszenet, szája lángokat lövell.
verso 14
Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle.
verso 15
Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve.
verso 16
Szíve olyan kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő.
verso 17
Ha fölemelkedik, megriadnak még a hősök is, ijedtükben fejüket vesztik.
verso 18
Ha el is találja a kard, nem árt neki, sem a lándzsa, a kopja vagy a nyíl.
verso 19
Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát.
verso 20
A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.
verso 21
Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán.
verso 22
Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.
verso 23
Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.
verso 24
Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz.
verso 25
Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van megalkotva, hogy semmitől se féljen.
verso 26
Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.
Libros
